Újabb panaszáradat. Indzsoj.
Sajnos már megint kezdtem azt hinni, hogy életem egyik legjobb napja lesz a mai. Már megint túl korán ringattam magam ilyesféle álmokba. Na, hát a lényeg az annyi, hogy már valószínűleg most valamerre Zánka fele autóznánk… Igen. Sikerült meggyőznöm apáékat, hogy vigyenek el. A furcsaság ebben, hogy nem is ellenkeztek az ötletemmmel szemben. A probléma az az, hogy nincs kivel bemennem. Szánalmas… Ez egyszerűen felfoghatatlan. És ebben a mégszörnyűbb, hogy mindennek saját magam vagyok az oka. Rá kellett jönnőm végre már. És tessék itt a bizonyíték. Senki sincs aki most összekészülne velem és együtt elmehetnénk Music Wave-re. Jó, azt tudom, hogy ma van az 1. napja és a szervezés az egyenlő a 0-val. Igazság szerint ez csak jött, csak egy spontán ötlet, amit még támogattak is a szüleim azzal, hogy hajlandóak elvinni. A legjobban az fáj, hogy nincs egyetlen olyan ember sem körülöttem, aki kapható az ilyenre. Ezzel kapcsolatban meg is kaptam a fejmosást, hogy csak én vagyok egyedül ilyen zakkant, aki ezt szereti, meg ez vonzza. Pedig én tudom, hogy nem. Csak a helyzetemből adódóan nem tudok kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, akiknek hasonló az ízlésük és így már az egész egy vesztes dolog. Ami pedig szerintem ebben a leginkább akadályt jelent az az, hogy itt a senkiföldjén lakok. Város? Szerintem egy nagy falu. Semmi sincs itt és minden kibaszottul messze van innen. Csak akkor tudok innen kiszabadulni, ha suli van, és akkor vagyok olyan társasággal is. De még akkorsem mindig, mivel a barátaim többsége nem olyan ízlésű mint én, hogy finoman fogalmazzak. Számomra a legnagyobb és egyben legmeghatározóbb dolog az az lenne, ha belecsöppennék egy hozzám merőben hasonló közösséghez. Itt egyedül vagyok teljesen és már nagyon elgem van belőle.
Miután megbeszéltük, hogy akkor mégsem megyünk nézem a myspacem és mi van kinn bulletinen? Hát nem már, mint amire már nagyon régóta várok, a Subscribe koncert. Csak, hogy az amúgysem rózsás hangulatomat fokozza… Azt azért megjegyezném, ez volt a 3. olyan koncertjük, amire lett volna lehetőségem elmenni, de mégsem jött össze.
Úgy érzem ez a nyár sem lesz különb a többinél… Sőt, még rosszabb is lesz. Egyre rosszabb. Valhogy nem így képzeltem el ezt az egészet.
Az előző panaszkodós bejegyzésem ellenére semmi sem változott. Talán annyi, hogy némi reményt érzek azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit felszabadultabb lehetek. Pontosabban lehetnék… Remélem a hétvége nem lesz végre ilyen értékelhetetlenül szar, mint ezelőtt. Bár erről nem írtam, mivel nem is akartam belekeverni az előző bejegyzésembe, a szombati napot nálunk töltötték az unokatestvéreim. Igazából velük nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de szükség, vagy inkább kényszer, nekünk kellett rájuk vigyázni egy álló napig… Gondolhatjátok mennyire élveztem. De azt megfigyeltem, legalábbis feltűnik, hogy ahhoz képest, hogy még csak elsős(!) rendkívül intelligens. Már csak összehasonlításként a környékbeli első osztályos gyerekekkel. Hát kicsit furcsa. Bár az illemtudásáról azért nem nyilatkoznék, de ennek ellenére meglepett.
