Fura délutánom volt az egy biztos. NEM VAGYOK NORMÁLIS!!! Elmentem egy fiúval “csak úgy sétálgatni” a városban. Az a gáz hogy ÉN NEM SZERETEM! de ő meg odavan értem… Juj megfogta a kezem… és az a játszótéri összeölelkezés… :S TISZTA HÜLYE VAGYOK!!! Az még ok hogy suliban köszönünl egymásnak meg váltunk 2 szót, de ez… botrányos. Nem ismerek magamra. Ezt anyámék megtudják, engem agyonvágnak. ÉN NEM AKAROK PASIZNI!!! Ez csak a véletlen műve. Tiszta depi vagyok. Jó volt beszélgetni [ ugye természetesen a fél délutánt] az egy biztos. Addig még meg is értem magam. De az az ölelés… NEEEEEEM! Szingli vagyok. Nem voltam szinte sohasem fiú közelében. Juj. Ez most olyan furcsa. Erre most jöjjön a tejszínhab. Ööö… anya azt hitte hogy apához mentem, apa meg azt hitte hogy csak fél 6-ra mentem be hozzá a munkahelyére… Na ez gázos lesz ha kiderül, hogy kb 3 órát nem itthon és nem is apánál voltam… :S
Egyetlen esélyem van csak arra, hogy gitározhassak. Ahhor meg el kell mennem próbára. Na igen, ugye ő a dobos. Be tud szervezni, de az egyenlő azzal hogy tovább tud nyomulni… Én nem akarok semmit sem tőle. Csak barátság. Ugye amodern punkok 
Az az igazság – és ezt már párszor említettem – nem sok dolgom volt fiúval. Egyszer, de az fájt. Akkor viszont szerelmes voltam az illetőbe… ennek már vége.
NEM NEM NEM ÉS NEM!!! ennyi. kíméljetek.
Még nem érkezett hozzászólás eddig
Szólj hozzá
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <pre> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>
