Fura délutánom volt az egy biztos. NEM VAGYOK NORMÁLIS!!! Elmentem egy fiúval “csak úgy sétálgatni” a városban. Az a gáz hogy ÉN NEM SZERETEM! de ő meg odavan értem… Juj megfogta a kezem… és az a játszótéri összeölelkezés… :S TISZTA HÜLYE VAGYOK!!! Az még ok hogy suliban köszönünl egymásnak meg váltunk 2 szót, de ez… botrányos. Nem ismerek magamra. Ezt anyámék megtudják, engem agyonvágnak. ÉN NEM AKAROK PASIZNI!!! Ez csak a véletlen műve. Tiszta depi vagyok. Jó volt beszélgetni [ ugye természetesen a fél délutánt] az egy biztos. Addig még meg is értem magam. De az az ölelés… NEEEEEEM! Szingli vagyok. Nem voltam szinte sohasem fiú közelében. Juj. Ez most olyan furcsa. Erre most jöjjön a tejszínhab. Ööö… anya azt hitte hogy apához mentem, apa meg azt hitte hogy csak fél 6-ra mentem be hozzá a munkahelyére… Na ez gázos lesz ha kiderül, hogy kb 3 órát nem itthon és nem is apánál voltam… :S

Egyetlen esélyem van csak arra, hogy gitározhassak. Ahhor meg el kell mennem próbára. Na igen, ugye ő a dobos. Be tud szervezni, de az egyenlő azzal hogy tovább tud nyomulni… Én nem akarok semmit sem tőle. Csak barátság. Ugye amodern punkok Az az igazság – és ezt már párszor említettem – nem sok dolgom volt fiúval. Egyszer, de az fájt. Akkor viszont szerelmes voltam az illetőbe… ennek már vége.

NEM NEM NEM ÉS NEM!!! ennyi. kíméljetek.