the little rock 'n roll queen

… mégis milyen válasz az, hogy válasszak magamnak olyan barátokat, akiknek semmi életük sincs? Csak otthon ücsörögnek és , mint a jógyerekek éjjel-nappal bújják a könyveket? Hát köszönöm szépen ebő én nem kérek. Szükség van a barátokra… csak nem mindegy milyen áron. Most saját tapasztalatból tudom, hogy nem lehet rájuk sajnos mindig számítani. Azt hiszem egyedül maradtam. És ebből fogalmam sincs, hogy hogyan fogok kitörni… Az egyetlen lehetséges megoldásnak az tűnik, ha én is megkeresem azt a bizonyos “másik felem”. A szerelem fontos. Vagyis fontos lenne. De mindig elérhetetlen (?) célokat sikerül magam elé kitennem. Kicsit ma is elgondolkodtam. Az a pillantás, még ha csak egy másodpercig is tart, akkor is megbabonáz. És ez megy más hetek óta. Sosem beszéltünk még, sőt nem is köszönünk egymásnak. Nem is ismerjük egymást. De sokmindent már tudunk. Lehet hogy túl sokat is… Ez egy általam nem kedvelt (enyhe kifejezés…) személy oka. Hihetlen, hogy ő ezt meg tudta vele csinálni. Már csak azért is szeretném megismerni, mert kíváncsi vagyok arra, hogy vajon mik terjengenek rólam. Biztos vagyok abban, hogy elmondaná. Érdekes személyiségnem tartom. Most mondjam azt, hogy arra pillnatra várok, hogy megszólítson? Vagy akármi mást? Minden nap azt várom, hogy meglássam, hogy aszemébe nézhessek? Nem tudom. De azt hiszem, ő az, akit szeretni tudnék. <3