Úgy mégis hogyan lesznek a legjobb barátokból esküdt ellenségek? Pontosan ez történik velem. Akit még barátomnak neveztem 2 hete, most már elvesztettem. Valahogyan úgy érzem, hogy most nem nekem kellene bocsánatot kérni… Már sokszor mondtam, hogy ha neki ennyit ér a barátságunk, akkor sajnálom, ennyi volt. Köszönöm szépen, nagyon jól megvagyok másokkal is. Szerintem kivételesen nem bennem van a hiba. Én tudom a konfliktusokat kezelni, de némely esetben ezt lehetetlennek találom. Nos, ez is pont ilyen. Utálsz? Hát utálj. Kibeszélsz, elmondod a titkainkat? Hát tegyed. Inkább nélküled, mint veled ilyen körülmények között. Sajnálom.
Holnap ballagás lesz a suliban. Természetesen a mi feladatunk is a díszítés, úgyhogy már bekészítettem a gazokat [ nevezzük virágoknak őket ] amiket holnap reggel vinni fogok. Nagyon remélem, hogy nem fog esni az eső és szép idő lesz. Az eső elrontana mindent… Ezenkívül még rövidített óráink lesznek, abból is csak 3. És 5-kor kezdődik a ballagás. Addig fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni, de az biztos, hogy nem fogok hazabuszozni…
Meg kell tudnom valamit.
Miért néz? Ááááá miért nem csinál már valamit? Nem értem. Lépnem kéne? Most ezen gondolkodom. És ha rosszul sül el? Pedig én szeretném ha lenne már valami… Mire vár vajon? Lassan már kiderülhetne… Kb 3 hónapja megy ez. Ezt már neem bírom. =’D Valamelyikőnknek lépnie kell, vagy peddig felejtsük el ezt az egészet, mert már belefáradtam ebbe a folytonos várakozásba. Túl sok idő telt el azóta a bizonyos dobálós dolog óta… Majd holnap valamit…
Még nem érkezett hozzászólás eddig
Szólj hozzá
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <pre> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>
