the little rock 'n roll queen

Tegnap. Röviden, tömören  S Z A R volt. Ennek okát szerintem én magam sem tudom teljesen biztosan. Az egész délelőttünk abból állt, hogy díszítettünk. Erről csak annyit, hogy amit nagynehezen felraktunk az estére teljesen lekókadt -.-  Nem volt valami szép látvány… Na mindegy, látszik, hogy nagyon kezdők vagyunk : D  Délután elmentem pár osztálytársammal a koleszba. Sikerült ismét tartalmasan eltölteni azt a 4 órát x’D Feküdtünk, zenét hallgattunk, készülődtünk satöbbi… Egyre szarabb idő lett aztán. DE nembaj, mi akkor is kint sorfalat álltunk. Dörgött, villámlott. Nem tudom miért kellet ennyit ácsorogni kint a hidegben, biztos hatásos belépőre vártak. Nos, ez minden esetre meg is volt, mert miután beértünk elkezdett szakadni az eső. Magából a műsorból sokat nem érzékeltünk. Bazinagy volt a tömeg és nem is láttunk semmit. Úgy döntöttünk, hogy jobban tesszük, ha kimegyünk a tornateremből és kiülünk az aulába. Szóval fogalmam sincs, hogy mi volt meg hogy volt odabent… kb. ezután 1 órával vége is lett és siettünk vissza a koleszba a cuccainkért, onnan pedig a buszmegállóba. Ebből is nagyon jól látszik, hogy rohanásból áll az életem… Így járnak azok akik vidékiek. Fél 9 körül kisebb nagyobb nehézségek árán hazajutottunk. Nos ez a tegnapi nap összesürített ‘eseménysorozata’.

Ezen kívül láttam ismét MÁSODSZORRA(!) valakit. Csak egy pillanat volt, de legalább arra a kis időre mosolyt csal az arcomra. Most is azon gondolkodom, hogy mit tegyek. Írjak-e neki vagy sem? Már megint addig fogom húzni az idő, amíg kijelentkezik… Hát a másik ember, aki kedves számomra tegnap még csak rám sem nézett… Legalábbis nem láttam, hogy megtette volna ezt. Pedig olyan közel voltam hozzá… Majdnem mellettem ült. Istenem, tudni akarom már az igazságot, hogy akar-e valamit vagy sem! Kikészít ez a várakozás. Nem hiszem el, hogy én vagyok csak egyedül. Oli szerint ez azért van, mert rám biztosan egy tökéletes kapcsolat vár, csak idő kell hozzá. Jó, hát legyen igazad. Én kész vagyok arra, hogy várjak a szerelemre. Én csak meg szeretném ismerni őket és úgy dönteni. Annyira bírom, hogy ilyen szépen meg bírom fogalmazni, hogy mit is kéne csinálni, de cselekedni már nem merek. : ‘D  Valaki adjon egy kis önbizalmat, mert az nagyon hiányzik belőlem. Na meg plusz 10 centit. : )

Van egy olyan érzésem így a napokban történt események után, hogy kezdek SENKIVÉ válni. Ki kéne már törni a kalitkából. Ezt nem arra értem, hogy én is beálljak a sorba, hogy saját magamból sztárt csinálok… Én nem ilyen hírnévre vágyok, hanem egy olyan társaságra, akik hasonlóak mint én. Most, hogy elveszítettem a ‘legjobb’ barátomnak nevezett embert, egy kicsit megváltoztak a dolgok. Nem fogok békülést kezdeményezni. Azt szeretném, semmi gyűlölet nélkül, hogy koppanjon majd. Nélküle szeretném elérni a célom. Nem kell a segítsége abban, hogy én is boldog legyek. Pedig tudna segíteni, mivel ismeri az egyik célszemélyt. Végülis neki köszönhetem, hogy én is ‘ismerem’.