the little rock 'n roll queen

Már csak 2 nap. Mit jelent ez? Nekem nagyon sokat. Próbálom még élvezni ezt a kevés időt, de valahogyan nem megy. Minden más lenne ha Ő is úgy állna hozzá a dolgokhoz. Ááá már megint butaságokat gondolok… Mit is képzelek én magamról? Hiszen van barátnője és ki tudja mennyi ideje vannak együtt. Biztos nagyon boldogok. Én meg itt szenvedek… :[

Ma duplatesink volt 4.-5. órában óracsere miatt. Nos, ezzel semmi baj sem volt, amíg fel nem sikerült húzni a tanárt, aki nem mellékesen az osztályfőnökünk. Mi 4-en úgy döntöttünk, hogy tesióra alatt átköltözünk egy másik szekrénybe. Ez csak onnan jött, hogy nem férünk el megfelelőképpen a jelenlegiben és mivel a 4.-esek már rég kiköltöztek a sajátjukéból, így hát úgy döntöttünk hogy átköltözünk. Hát igen, ez a vad ötlet tesiórán jött ránk. Egy jó darabig nem tűnt fel a tanárnak, csak akkor amikor egy kedves osztálytársunk be nem köpött minket… Innéttől kezdődtek a problémák. Szerencsére ‘csak’ 20 percet szenvedtünk utána végig az órából és megszólalt a szabadulást jelentő csengő. 10 percet szusszantunk és utána kezdődött a további ‘kínzás’. Nagyon sokat futottunk, bár egyesek ezt is lecsalták aminek meg is lett a maga következménye. Nem is a kemény tesióra az ami aggaszt, hanem az hogy utólsó héten ilyen baromságok miatt kell szenvedni, illetve nem utolsó sorban az a karó, amit velem együtt sokan begyűjtöttek a mai nap során. Igazából ezt nem érzem jogosnak, mivel én mindig aktívan részt vettem az órákon és talán csak egyetlen egy olyan alkalom volt, amikor nem tesiztem. Az is az miatt volt mert rettentően szarul éreztem magam. Na mindegy. Nem is miattunk akadt ki elsősorban, hanem szerintem úgy összességében az egész éves viselkedésünk miatt. Lehet, hogy igaza van és megérdemeltük. Bár ezt egy kicsit meg tudnám cáfolni. Most attól tartok, hogy ez lerontotta az évvégi 5-ösömet, aminek nagyon nem örülnék. :[  Na ez megint egy kis szösszenet volt a mai napi általános felháborodásból.

Haldoklik már megint a remény bennem. Haldoklik egy a röpke kis idő ami még vissza van a suliból. Nem véletlenül panaszolom ezt el ennyiszer… Hogy ez miért is jelent nekem ilyen fontos dolgot? Nem fogok látni kerek 2 és fél hónapig egy csomó embert, akiket kedvelek és azt hiszem erre a nyár nem ad lehetőséget… Már megint előjönnek a távolság hátrányai. Félek, félek, rettentően félek. Nagyon furcsán hangozhat ez most. De nem érdekel. Muszály lesz alkalmat találnom, hogy láthassan Őt. Nem is. Inkább az, hogy valahogyan személyesen is kapcsolatba kerülhessek vele. Csak ezzel az a baj, hogy egyedül nem megy… Elkellene még a segíség. Talán még bízhatok a barátaimban. Talán…