the little rock 'n roll queen

Szerelem, heroin, punk…

azaz valahogyan így is jellemezhetném magát a történetet. Bár bizonyára sokan ismerik, ez mégsem egy ’szokványos’ történet. Annál sokkal több…

Nos, gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy le kell ezeket az érzéseimet írnom. Bár az az igazság, hogy nem akartam most bejegyzést írni, mert igazság szerint tanulnom kéne, mivel valószínűleg 2 nap múlva vizsgázok. De szerintem amúgysem tudnék emiatt tanulni… Lehet, hogy kár volt megnéznem.

Néhányan elrontott öngyilkossági kísérletnek tartják, mások úgy gondolják, hogy egy elfajult kábítószer vásárlás közben szúrták le, míg megint mások azt hiszik, hogy Nancy-t akkor ölték meg, amikor egy rablást akart megakadályozni – egy eseményt amire Sid annyira kába volt, hogy nem emlékezett.A Sex Pistols 1978. januári feloszlását követően Sid Vicious, a banda egykori basszistája, és a barátnője Nancy Spungen Londonból New York-ba utaztak. Bejelentkeztek a Chelsea Hotel 100-as szobájába. Sid és Nancy, mindketten kábítószerfüggők voltak, de elhatározták, hogy véget vetnek ennek, és belekezdenek egy metadon programba. Nos, hogy mi is ez a metadon? Elvileg csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során. Ennek ellenére nem sikerült leszokniuk, hanem inkább a hotel egy ‘drogparadicsom’ volt. Október 12-e reggelén, a hotel recepciójára egy hívás érkezett egy ismeretlentől, hogy nézzenek rá erre a bizonyos 100-as szobára. Amikor megérkezett a rendőrség, megtalálták Nancy Spungen-t, aki holtan feküdt a fürdőszobában. Egyetlen vágás volt a hasán, amit egy vadászkés okozott. Amúgy eléggé sok feltételezés terjeng Nancy halálával kapcsolatosan. Erről még a mai napig sem tudnak 100%-osan biztos információt. Ezután Sid börtönbe került, ahonnan 50000 dolláros óvadék fejében kiengedték. A későbbiekben ismét megjárta a börtönt, de ismét kihozták. Elvonókúrára ment és 2,5 hónapig csaknem teljesen nélkülözni tudta a drogokat. Ennek az vetett véget, hogy anyjától, aki szintén függő volt, tekintélyes mennyiségű heroint kapott. Bár anyja figyelmeztette, hogy az anyag nagyon tiszta, Sid ezt nem vette figyelembe és az első belövésnél majdnem túladagolta magát. Az anyja elvette tőle a heroint és mindenki aggódott amíg Sid végül ki nem heverte az első belövés hatását. Valamikor február 2-a reggelén Sid Vicious megtalálta az elrejtett kábítószert és halálos adagot lőtt be magának. Még 3 hónap választotta el a 21. születésnapjától.

Állítólag anyja, Ann Beverly visszavitte fia hamvait Angliába és Heathrow repülőtér fő termináljában rejtette el az urnát. Erről megint nincsenek pontos információk, hogy mi lett Sid földi maradványaival…

Nos, hát ennyit röviden a történetről. Persze a filmben pár dolog másképpen történik, de a lényeg ugyanaz.Ha be akarnánk kategorizálni, akkor mondhatnánk azt is rá, hogy dráma. Hihetetlen, hogy ennyire érzelemdús, ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk. Mondjuk nem egy követendő példát mutat a történet, de mégis van benne valami szép, valami megrendítő. Egyrészt szolgálhat elrettentésként is, hogy mire is képes a drog… Egyébként Sid nem is volt akkora sztár, mint hinnénk. Ő igazából a botrányairól volt híres, mintsem a tehetségéről. Erről is szólnak történetek, hogy koncerteken például be sem dugták a gitárját, hogy ne rontsa tovább az ‘összképet’… Mégis nagy nyomot hagyott maga után az utókor számára. Már azt is érdekesnek találom, hogy bepillantást nyerhetünk 60-as 70-es évek világába, az akkori punkok életébe. Talán nem is véletlenül ragadt rá erre a stílusra a züllés fogalma, bár ezt nem minden esetben tételezném fel. Bár a film nagyon ezt adja vissza. Mindenki keményen drogozik és piál. De mi ellen volt ez a lázadás?

Számomra az is egy kicsit kérdéses maradt, hogy Nancy és Sid valóban szerették-e egymást, vagy csak a drog kötötte-e össze őket? Mert, mint tudjuk Nancy eléggé könnyűvérű nőcske volt. Vajon mi fogta meg benne Sid-et? A filmben van egy rész, amikor Nancy azt kéri Sid-től, hogy ölje meg, mert ez az élet rossz és akkor talán erre a halál gyógyírt jelent. Erre Sid azt válaszolta, hogy nem tudna nélküle élni, így hát ezzel arra következtethetünk, hogy akkor ő is követte volna a halálba. Ez meg is történt. És valószínűnek tartom, hogy az a verzió a leglehetségesebb, hogy Sid ennek a felkérésnek eleget is tett és utána ő is véget akart vetni az életének, ami nem sikerült. Ez amolyan ‘nem tudok nélküled élni’ effektus. De ha megtalálták egymásban a boldogságot, akkor miért volt szükség a heroinra? Miért kellett magukat ájulásig lőni? Ez számomra érthetetlen. Nem hiszem el, hogy ne lett volna kiút ebből. Most akkor talán jogosan teszem fel a kérdést a szerelem vagy drog öl? Lehet-e halálosan szeretni a másikat? Nem tudom. Nem sokkal Nancy halála után Sid is követte szerelmét. Bár ő ‘önkezétől’ túladagolásban lelte halálát. Érdekesen ábrázolja ezt a film. Miután Sid kijön a börtönből, egy kietlen gyártelepre sodródik, szerintem amúgy ez teljesen valószerűtelen dolog, főként az hogy ennek közepén egy kocsma, vagy nem is tudom minek nevezzem található, ahol pizzát eszik. Amúgy az is furcsa még, hogy három néger kisfiúval találkozik, akik végülis megmondják neki az igazságot, hogy szálljon le a földre. Nemsokkal ezután pedig megjelenik egy taxi, aminek a hátsó ülésén Nancy ül esküvői ruhában. Na ennél a résznél bizonyosodtam meg arról, hogy tényleg szeretik egymást. Ahogyan egymásra néznek… ahogyan látszik Sid arcának tükörképe a taxi ablakában… Ez az utolsó jelenet egy nagyon jól kigondolt, csodálatosan értelmezhető rész. Beszáll a kocsiba és együtt utaznak tovább egy jobb és szebb életbe…

Amúgy eleinte azt hittem, hogy a  film azzal fog zárulni, hogy Sid halálát is bemutatja, de lehet, hogy jobb is ha így lett vége. Így legalább lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk rajta. Érdekesség még az, hogy a film 1986 november 7-én jelent meg. Egészen az elmúlt pár napig nem is hallottam róla, amíg el nem kezdtem kutakodni Sid Vicious élete után. Erre is talán az vezetett rá, amit 2 bejegyzéssel előbb olvashattok. Nos, hogy összefoglaljam gondolatimat ezzel kapcsolatban, szerintem megrendítő, elgondolkodtató és nem utolsó sorba megbotránkoztató. Abba már most biztos vagyok, hogy az egyik kedven filmem lett. Bár az, hogy ki hogyan látja és mit fog fel belőle, az szerinte egyénre válogat. Tanulság az van benne, és biztos vagyok abban is hogy egy darabig a hatása alatt fogok maradni. Szerintem maga a film is egy drog: magával ránt, és nem tudsz kiszabadulni a szorításából.

Kissé hosszúra sikeresett bejegyzésemet azzal zárnám, hogy aki teheti csak nézze meg a filmet. Nem feltétlenül csak azoknak szólhat, akik hasonlóak, mint ‘főhőseink’… Azt hiszem megérte rászánnom ezt az időt, de az elkövetkezendő jobb esetben 3 napban nem fogok írni. Tanulok és próbálom elterelni a gondolataimat Róla… Kezdem megint egyre nehezebben viselni a várakozást. Na de ezt nem részletezném.