the little rock 'n roll queen

Az előző panaszkodós bejegyzésem ellenére semmi sem változott. Talán annyi, hogy némi reményt érzek azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit felszabadultabb lehetek. Pontosabban lehetnék… Remélem a hétvége nem lesz végre ilyen értékelhetetlenül szar, mint ezelőtt. Bár erről nem írtam, mivel nem is akartam belekeverni az előző bejegyzésembe, a szombati napot nálunk töltötték az unokatestvéreim. Igazából velük nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de szükség, vagy inkább kényszer, nekünk kellett rájuk vigyázni egy álló napig… Gondolhatjátok mennyire élveztem. De azt megfigyeltem, legalábbis feltűnik, hogy ahhoz képest, hogy még csak elsős(!) rendkívül intelligens. Már csak összehasonlításként a környékbeli első osztályos gyerekekkel. Hát kicsit furcsa. Bár az illemtudásáról azért nem nyilatkoznék, de ennek ellenére meglepett.

Na de miután, már végigjátszották az egész játékpalettájukat PS2-őn, kezdtek az idegeimre menni nem kicsit. Na azután írtam meg azt a minden bajomat összefoglaló bejegyzést… Már annyira elegem van, hogy az valami hihetelen. Ki szeretnék végre mozdulni innen. Egyszerűen minden nap UGYANOLYAN! Semmi sem történi, változik, vagy valami… SEMMI. Ennek nagyrész pedig saját magam vagyok az oka. Anya szerint ha kompromisszumot kötnék bizonyos dolgokkal, akkr nem kéne itthon kuksolnom. De könyörgöm! Az nem az én világom. Csak annyit kérek, hogy jussak el már végre egy koncertre vagy fesztiválra, és más több nem is kell. Amúgy idén nyáron kimarad a nyaralás is… Szóval garantált az itthonülés. Mit nem adnék egy olyan társaságért, akikkel elmehetnék valamelyik fesztiválra! Olyan boldog lennék… Már megint elkezdtem álmodozni, hogy mi lenne ha…

Álomról jut eszembe. Már megint sikerült egy különös dolgot álmodnom. Az a baj, hogy nem emlékszem rá teljesen. Viszont a lényege az nagyon megfogott. Lassan már olyan szintre jutok el az álmodozással, hogy teljesen beleképzelem magamat. De ennek valami különös mondanivalója volt. Mégpedig a címben szereplő mondat. Nem akarom elárulni, hogy hogy jön ez ide, de úgy érzem hatással volt rám. Kicsit ezentúl próbálom másképpen felfogni a dolgokat, optimistábban hozzáállni és nem utólsó sorban a legjobbat remélni és kihozni magamból. Ha ez így megy, akkor az a sok probléma, amit felsoroltam, megoldásra találhat. A hiba bennem van. Ezzel tisztában vagyok. Ha olyan irányba formálom a dolgokat, amit megálmodtam és ragaszkodok hozzá, akkor azt hiszem sikerrel járhatok. Most nem szabad feladni. Most nem.

Hiába az üresség, a semmittevés, még hátravan a nyár fele. Reménykedek benne, hogy a körülményekhez képest emlékezetes lesz, bármi is történjen, persze jó értelemben. Művészet, szépség, műveltség, boldogság, barátság és persze az elmaradhatatlan számomra a rákendroll =]

na pás.