the little rock 'n roll queen

De az volt az első alkalmam ott, és rögtön nagyon megtetszett. Volt valami varázs erő és Paranoid volt az összes arc aki ott nyomult. Illegálisan készült a park teljesen. Mind a kezük által. Vonat festegetők… punkok… korisok, deszkások… és részegek… elveszett kölykök… Tök mindegy milyen szar családod is volt, ezeknek még annál is rosszabb jutott.

Hát ismét elérkeztünk egy ilyen bejegyzéshez. Mivel odakint hatalmas a hőség, így hát úgy döntöttem filmet nézek. Amúgy az utóbbi időben viszonylag sokszor befészkelem magam a gép elé és keresek valamilyen filmet ami felkeltette valami miatt az érdeklődésemet. Hát ez most sem volt másképpen. A héten lesz ez a film a tévében is, de olyan idióta időpontban, hogy azt ember meg nem nézi… Szóval úgy döntöttem, hogy inkább megszerzem, minthogy fent maradjak éjszaka miatta…

Hát, hogy őszinte legyek most sem egy vidám hangvételű dologról van szó. Úgy látszik nekem ezek a filmdrámák jobban bejönnek, mint mások. Bár meg tudnám ezt is cáfolni… Szóval most egy díjnyertes alkotásról van szó, ami első látásra nem tűnik egy szórakoztató esti mozinak. Szerintem valaki akkor tudja ‘élvezni’, ha egy kicsit jobban a dolgok mögé néz. Ezt a filmet nem elég csak bambán nézni, hanem látni kell. Én úgy érzem mindenképpen érdemes megnézni. Ezt nem úgy értem, hogy valami hasznos tanulságot tartalmazna, hanem mindazért  hogy átérezzük a helyzetet, mindazt ami lejátszódik Alex lelkében.

A történek meglehetősen lassan halad és többször is visszatérnek a jelenetek ugyanabba az idősíkba. Ez nem más, mint ahogy Alex visszaemlékezik, gondolkodik a történteken. Amúgy ha az egész filmet jellemeznem kellene valamivel, akkor valószínű, hogy azt mondanám, hogy egy tipikus középosztálybeli amerikai családmodell váló szülőkkel, szabadjára engedett élvezetekkel, züllő kamaszokkal. De mindez mit jelent? Valami másban kell megtalálni az élvezetet, az örömöt, ami nem más, mint a deszkázás, ami köré az egész kerettörténet épül. Mint a cím is mutatja ‘Paranoid Park’. Ez egy hírhedt deszkásparadicsom, aminek már a neve is titokzatosságok, szinte félelmet sugall a nézőnek. Valami történik itt, ami mindent felkavar Alex fejében, valami olyan dolog amiről sejtjük, hogy nem egy tündérmese. Erre akkor jöhetünk rá, amikor a rendőrség is nyomozni kezd egy bizonyos dolog után, ami nem más, mint egy baleset, amit gyilkosságnak feltételeznek. Ebbe úgy kerül bele a főhősünk, hogy megismerekedik egy enyhén szólva kétes társasággal, ami az okát jelenti végülis az önmarcangolásnak. Amikor észreveszi őket a biztonsági őr a vonaton Alex meglöki és ráesik a sínre, ahol szó szerint félbevágja a száguldó vonat. Innentől már nincs megállas, kezdődik az álomszerű vízió, a visszaemlékezés. Végül úgy dönt, hogy senkinek sem mondja el a történteket, hanem inkább leírja. A film legvégén derül végülis erre fény, hogy miért ezt teszi. Egy baráti tanács hatására, valószínűleg ez azt is modellezik, hogy a lány, Macy nagyon jó emberismerő és nem azt kérte Alextől, hogy mondja el neki, henem írjon egy levelet a számára. Írja ki magából a fájdalmat, szabaduljon meg az összes dologtól, ami ezt a szorongást okozza és végül pedig égesse. Így zárul a film. Igazából homályban marad ennek ellenére minden, mivel nem tudjuk, hogy mit derített ki a rendőrség, főleg hogy megtalálták a folyóba hajított gördeszkát is…

A filmben feltűnnek természetesen még fontosabb mellékszereplők is. Ilyen például Alex barátnője, aki -én úgy érzem- csak kihasználja a fiút és mindvégig egy tökéletes, már szinte művi életet él a Alexszel ellentétben. Ezen kívül Jared, Alex barátja is viszonylag fontos szerphez jut, hisz együtt mennek el a végzetes kirándulásra a parkba. Neki inkább csak az fontos, hogy minnél ‘menőbb’ legyen, igazából más nem is érdekli és ezért mindenre képes. A filmben az anya és a Alex öccse csak pár jelentéktelen jelenetben van jelen, míg az apa csak egyben, annak ellenére, hogy Alex vele akarta megosztani a történteket. Ezeken kívül többen nem kapnak jelentősebb szerepet, csak úgymond mindvégig statiszták maradnak.

Gus van Sant filmje számomra megint egy fontos állomás úgy érzem. Kitűnően modellezi mindazt, amit Alex átérez, szinte már olyan jól, hogy maga a néző is a helyzetbe képzeli magát, érzi a dolog a terhát a vállán és közelít az összeroppanáshoz, de aztán valami mégis megoldást jelent számára. Hát igen, ez a film. Ajánlom, hogy aki teheti nézze meg, bármilyen unalmasnak is tűnik majd első látásra. Nekem bent van a top 10-ben. Nem tudnám negatív dolgokkal jellemezni, és nem is várom el a filmtől, hogy ennél gyorsabban haladjanak az események, hisz az egész egy elmélkedés, egy belső harc. Jó, mondjuk az is igaz, hogy az egész cselekményt bele lehetne sűriteni nem egész 15 percbe… Szerintem jó alkotás, érdemes volt rá időt szakítani.