the little rock 'n roll queen

Folytatom tovább a ‘mi lenne ha?’ okfejtést. Ma megint volt min agyalnom szerencsére. Még múlt héten megígértem Botinak, hogy ha tudok akkor mindenképpen ott leszek a koncertjükön. Ott lennék pontosabban, ha most nem itthon ülnék és írnám ezt a post-ot. Jókedv, kacagás, barátok, alkohol, cigi, szuper zene,  miegymás… Néha azért elgondolkodtató, hogy miért kínzom magamat. Egyszerűen annyit kellene mondanom, hogy anyu, apu majd holnap valamikor hazaesek. Persze. Ez nálunk azért nem egészen így működik. Már írtam ugyebár párszor, hogy a legnagyobb gondot a távolság jelenti és kb emiatt is maradok ki mindenből.

Gondolom holnap megkapom a lebaszást, hogy megint csak ígérgettem, hogy megyek, aztán az egészből nem lett semmi. Már jópárszor elterveztük, hogy megyünk ide-oda, de aztán valahogy én mindig kimaradtam a buliból. De most majd ezen változtatni fogunk. Meg is van a következő nagy jelentőséggel bíró dátum, ami egy The Idoru koncertet takar. Ezt most kivételesen időben elkezdem szervezni, hogy a végén ne ez az általános ‘bocsimégsemmegyek’ koppanás legyen.

Tök izgi, hogy az egész szünet megint semmitevéssel megy el. Jó lenne (lett volna) egy kicsit lazítani a többiekkel. Hiányzik az az igazi nyüzsgés, jövés-menés, maga a társaság. Még valamikor a múlt héten Boti mondta, hogy igyak, aztán majd csak megoldódnak a problémák. Hát mondjuk nem változtatott volna semmin… Már nagyon régen voltam olyan tárasasággal, akikkel tényleg nagyon jól éreztem volna magam. És mondjuk ez nem csak az alkoholszint mértékén múlik. Mondjuk nekem amúgysem szabad túl sokat innom, mert az eddig mindig némi következménnyel járt… Ezekből okulva, most már talán tudom, hogy hol a határ. De azért már jól esne némi alkoholizálás igazán. : D

Amúgy meg szar kedvem van és unatkozok. Teljesen annyi a maradék életkedvemnek is. Nah ennyit a mai helyzetjelentésről. Majd jelentkezem.

Addig hallgassatok Crystal Castles-t. Én is azt teszem. Most mondjam, hogy néha meglepődök saját magamon? :’ D